Notes Home
ONE HUNDRED AND A FEW YEARS
The 9+1 creative society was founded 30 years ago, in 1978 and we can talk about several periods. In the first one, there are 9 painters; József Ács, József Benes, Hunor Gyurkovics, Mihály Novák, Pál Petrik, Tibor Petrik, Sándor Torok, István Török and István Zsáki, +1 photographer, who has grown up since then, Mihály Novák Jr.
The meetings of the last fifteen years (spring and autumn) took place mainly by the side of river Krivaja, in factories, workshops and in the street, and the nights were spent in the school-building, at the firefighters’, on the Kasza ranch or in hotels and other places.
Meanwhile, there were constant changes, not only technical and the way of looking at things, but also political and economic changes and crises in the region where the 9+1 crative society existed. In such conditions the 9+1 society began to work with new viewpoints, but the last fifteen years’ period is mainly defined by the establishment of our workshop, which is located on the teritory of the former elementary school “Kovacsics”. This ment thirty beds, a well-equipped kitchen, a dining-room and an atelier. This resulted changes in the content and form, which are represented by a new conception and artists that follows the original bases. For five years there have been meetings by two viewpoints; the first one is the Youth arts centre which gives an opportunity to young, trained artists. The second one gives the opportunity to the older artists to organize meetings, and to an artist to choose guests and theme for that year. This is why the atmosphere of our arts centre is so varied, and it is always refreshed. It’s good to see members who come again and they are really worth talking about. In the last few years, catalogues have been issued every year. The most remarkable is a coloured catalogue, issued in 2000, in which you can find the history of 9+1, interviews, art reproductions, and photos. There are other remarkable catalogues aswell, in which the foreword is written by one of our participants. It is a honour that this year it is written by a historian of art. Now, there is a question to be asked: what does this arts centre mean to historians of art?
Like every arts centre does, the 9+1 reflects the present. Its every moves are according to this fact. The atmosphere and strenght of our arts centre is represented by the following factors: its communication with the surroundings, its strenght and benefit, relationship between artists, international relations, the opportunity of meeting artists and spectators from our country and abroad, different art schools and individual styles, creating a stimulative atmosphere, and making the flag of art waved even in hard times.
All of this has to be experienced, in which writings, catalogues, documents and collections of works will help us. And this is how we can see the real strenght and character of our arts centre.
I wish my best to the 30 year-old 9+1 society to have a strong and unified collection, and the most important of all, to remain as one and to grow in the next 130 years!
The other perspective of view is a vertical line of time which proves that Ómoravica and the neighbouring Pacsér are places where many excellent works were born, which are still examples for modern art. There are works of: András Hangya ( Bácskossuthfalva, 1912- London, 1988), Sándor Torok ( Bácskossuthfalva, 1936- Debrecen, 2006), Bálint Szombathy ( Pacsér, 1950), as well as Gábor Lódi ( Feketics, 1947) who visits us from Holland where his concrete statue “Libák (Geese)” has been put up. Bácskossuthfalva is an important part of these artists’ biography, and of other visitors aswell, because this place has a variety of activities, and respects and loves its artists. As its proof we can mention the constant exhibition of Sándo Torok in the town hall which has been put up in 2006. To create a good work of art, it is essential to have a good “land” and for thirty years this “land” has been being “cultivated” by the 74 year-old Mihály Novák ( Magyarkanizsa, 1934). Sándor Torok wrote the following about him: “as a genius, a master, a keen collector, an ambitious amateur painter, he is quite famous in his village. Thanks to his indefotigable organizing activities, constant optimism, belief and persistence, the local government has been able to afford the necessary moral and financial support through the last twenty-two years,and helped the 9+1 in remaining, growing, becoming international, even in hard times the flame of culture was always blazing.”
Olga Ninkov Kovacsev
( Translated by Laslo Biro)
SZÁZ HARMINC ÉS MÉG VALAHÁNY ÉV
A 30 éve, 1978-ban alakult ómoravicai 9+1 alkotótábor több időréteget őriz. Az elsőben van a 9 festő – Ács József, Benes József, Gyurkovics Hunor, Novák Mihály, Petrik Pál, Petrik Tibor, Torok Sándor, Török István és Zsáki István – és az azóta érett emberré cseperedett +1 fotós, ifj. Novák Mihály. Az első tizenöt év tavaszi és valamivel kevesebb számú őszi találkozóinak napjai a Krivaja partján, a gyárakban, üzemekben és a falu utcáin zajlott egy közös program körül, miközben az éjszakák hol az iskolában, hol a tűzoltólaktanyán, a Kaszás szálláson, hotelben vagy más helyeken teltek. Időközben nem csak a művészetek színterén történtek állandó technikai és szemléleti változások, hanem a földrajzi térképen is nagy politikai, gazdasági és egyéb váltások / vállságok következtek be, abban a régióban is, ahol a 9+1 alkotótábor egzisztált. Ilyen légkörben az alkotótábor szerepköre is új szempontok szerint kezdett szerveződni, de az utolsó tizenöt év időrétegét sarkalatosan mégis az állandó művésztelepi épület létrejötte határozta meg, ami a valamikori Kovacsics iskolában és annak tágas udvarán vált lehetővé. Ez a harminc fekhelyet, jól felszerelt konyhát, ebédlőt és műtermet jelentő újdonság formai és tartalmi változásokat idézet elő, amit egy új koncepció és művészgárda képvisel, természetesen a telep vezetői és barátai körében különös szeretettel ápolt régi hajtás nyomán. Öt éve már, hogy két új szempontú találkozó is működik itt: az egyik a ritkaságszámba menő Ifjúsági Művésztelep, ami a fiatal képzett alkotóknak nyújt lehetőséget. A másik az idősebb és képzett művész nemzedéknek nyújt találkozási pontot úgy, hogy egy adott alkotó választja meg az évi vendégeket, és ha teheti a témát is. Mindebből kifolyólag a telep hangulata változatos, újra és újra felfrissül, és jó látni az ismétlődő törzstagokat is akik, mondjuk ki bátran, egyénileg is egy-egy misét érdemelnek. Ehhez az utóbbi pár évhez taroznak a tartalmasabb évi katalógusok is, melyek közül mindenképpen kiemelkedik a 2000-ben megjelent színes, a 9+1 munkásságát időrendi sorrendben bemutató táblázattal, művészi vallomásokkal, az alkotások reprodukcióival, a telep életét illusztráló fotókkal ellátott kétnyelvű kiadvány. Figyelmet érdemelnek azok a kisebb katalógusok is, melyeknek bevezetőjét valamelyik résztvevő írja. Külön megtisztelő, hogy az idén ez a feladat egy művészettörténészt illet. Ezért most felvetődik a kérdés: mit jelent a tábor a művészettörténet, illetve a művészettörténészek szempontjából?
Minden művésztelep, így a 9+1 is, horizontális időszinten a jelent tükrözi. Ennek függvényében minősíthető minden mozzanata. Az itt tárgyal, ünnepi hangulatot öltő művésztelep jelen erejét többek között a következő, kialakult tényezők képviselik: a környezettel való kommunikációja, annak sokszínűsége, ereje és haszna; a művészek egymás közötti aktív kapcsolatrendszere; a nemzetközi kapcsolatok; a külföldre elszármazott és az itthon maradt művészek, valamint a közönséggel való találkozások lehetőségének megléte; különböző művészeti iskolák és egyéni stílusok, gondolatrendszerek érintkezése, egy alkotásra ösztönző légkör kialakítása, a válságos időszakban is megtartott művészeti zászló lobogtatása. Mindezt, persze első kézből a legjobb megtapasztalni, mert csak úgy lehet teljes mértékben hiteles a percepció és az ítélet, amiben amúgy hasznunkra lesznek majd a maradandó nyomok: írások, katalógusok, a hátramaradt dokumentumok és alkotások gyűjteménye. Tulajdonképpen ezen az utolsó ponton lehet lemérni a művésztelep igazi erejét és karakterét. Azért én azért drukkolok, hogy a 30 éves 9+1 művésztelep gyűjteménye erős és egységes legyen, de mindenekelőtt egészbe maradjon és bővüljön a következő 130 év folyamán is!
A rálátás másik perspektíváját a vertikális idővonal teremti, ami mentén eljutunk ahhoz a ponthoz, ami tudatosítja, hogy Ómoravica / Bácskossuthfalva és a szomszédos Pacsér szülőhelye több, a modern és kortárs képzőművészetben fontos szerepet játszó alkotóegyéniségnek: Hangya Andrásnak (Bácskossuthfalva, 1912 – London, 1988), Ivanyos Sándornak (Bácskossuthfalva, 1922), Szilágyi Gábornak (Pacsér, 1926 – Szabadka 2007), Torok Sándornak (Bácskossuthfalva, 1936 – Debrecen, 2006) és Szombathy Bálintnak (Pacsér, 1950) sőt, valamilyen szinten Lódi Gábornak is (Bácsfeketehegy, 1947), aki Hollandiából jár vissza ide, ahol felállították Libák című szabadtéri betonszobrát. Ezeknek a művészeknek Bácskossuthfalva életrajzuk fontos része, mint ahogy a többi ide látogató alkotónak is idővel azzá válik, és vice versa, Bácskossuthfalva is a művésztelep által melegen tartott művészeti aktivitásoknak köszönhetően becsüli és szereti művészeit. Ennek a kétirányú kapcsolatnak ékes bizonyítéka Torok Sándor 2006-ban felállított állandó kamaratárlata a Községházán. Mert az időrétegek összekapcsolása, az idő vízszintes és függőleges tengelyének találkozása az ember alkotóerejének és vágyának, tudásának és képességének függvénye, de talaj kell hozzá, amely megtartja és felmutatja azt. E talaj megművelését, immáron harminc esztendeje a hetvennégy éves, fáradhatatlan Novák Mihály (Magyarkanizsa, 1934) végzi, akiről Torok Sándor a következőt írta: „mint genius loci – tisztes órásmester, lelkes műgyűjtő és ambiciózus amatőr festő, közvetlen természete és nyíltszívűsége folytán igen népszerű ember a faluban. Fáradhatatlan szervezői munkájának, töretlen optimizmusának, erős hitének és konok kitartásának köszönhetően, a helyi vezetőség és szinte az egész falu önzetlen anyagi és erkölcsi támogatásával biztosítani tudta az elmúlt huszonkét esztendőn át a 9+1 csoport fennmaradását, gyarapodását és nemzetközivé terebélyesedését. Szűkös időben, szélben-viharban megőrizni a kultúra lángját, nem csekély dolog.”
Ninkov K. Olga
STO TRIDESET I JOŠ NEKA GODINA
Trideset godina staromoravičke umetničke kolonije, koja je osnovana 1978. godine, sadrži više vremenskih zona.
U startu su devet slikara osnivača – Jožef Ač, Jožef Beneš, Hunor Đurkovič, Mihaly Novak, Pal Petrik, Tibor Petrik, Šandor Torok, Ištvan Terek i Ištvan Žaki – te od tada, u zrelog čoveka
stasali +1 fotograf Mihalj Novak mlađi. U prvih petnaest
godina na prolećnim i u nešto manjem broju na jesenjim susretima, dani kolonije su provedeni na obali Krivaje, u fabrikama, pogonima i na ulicama sela, a noći u školi, u vatrogasnom domu, na Kasa salašu, u motelu i na drugim mestima. U međuvremenu promene se nisu dešavale samo u pogledu stila i tehnike stvaralaca, nego i na geografskoj karti, u politici. Ekonomske krize su tresle region umetničke kolonije 9+1. U ovakvoj atmosferi i uloga kolonije kao i njeno organizovanje se bitno promenilo, ali nastankom stalnog, sopstvenog objekta, na mestu nekadašnje Kovačič škole i njenog prostranog dvorišta, kolonija i danas postoji. Ovaj objekat, koji ima trideset ležaja, dobro opremljenu kuhinju, trpezariju, umetnički atelje i druge sadržaje, izazvao je novu koncepciju u stvaranju, vođenu od strane umetnika i njihovih prijatelja, na tradicionalan način pun ljubavi. Pet godina kako se tu održavaju dve nove vrste susreta: omladinska umetnička kolonija, koja je retkost sama po sebi a daje nove mogućnosti mladim umetnicima, dok druga daje šanse starijoj generaciji akadmeski obrazovanih umetnika. Susreti su inovirani tako, da svake godine jedan od učesnika bira kolege i tematiku sledećeg susreta. Iz svega navedenog atmosfera u domu je uvek različita, uvek se osvežava, a dobro je videti i starosedeoce koji su svaki priča za sebe. Zadnjih par godina obeležavaju se sve sadržajnijim katalozima, od kojih se ističe ona iz 2000-te godine, koja u koloru i hronološki obuhvata sve radove kolonije, izjave umetnika, reprodukcije slika i slike svakodnevnice iz života kolonije 9+1. Pažnju zaslužuju i mali katalozi, u kojima predgovore pišu sami umetnici. Posebna je čast da ove godine taj zadatak pripada jednom istoričaru umetnosti. Stoga se sad postavlja i pitanje: šta znači ova umetnička kolonija iz aspekta istorije umetnosti?
Svaka kolonija, pa tako i 9+1 odslikava sadašnjost na
horizontalnom nivou vremena, u ovoj relaciji se kvalifikuje svaki
njen pokret. Sadašnje svečano ozračje umetničke kolonije, između
ostalog označavaju sledeće činjenice: komunikacija sa okolinom,
njena raznolikost, snaga i korist, umetnici povratnici i oni koji su
ostali tu, direktan susret sa publikom, aktivna veza između samih umetnika, međunarodni kontakti, susreti raznih umetničkih škola i pojedinačnih stilova i razmišljanja, inspirativna stvaralačka atmosfera i visoko dignuta zastava umetnosti u kriznim vremenima. Koliko će budćim generacija biti od koristi štampani tragovi – zabeleške, katalozi, dokumenti – ne možemo tačno znati, ali smo sigurni da će pravi trag ostaviti nastala zbirka radova. Na njoj će se naime moći izmeriti prava snaga i karakter kolonije. Zato navijajmo da is ledeće godine kolonije 9+1 budu
snažne i jedinstvene, a da pre svega zbirka ostane cela, te da raste
i narednih 130 godina.
Pogled iz perspektive vertikalne vremenske linije, ukazuje na činjenicu da su Stara Moravica i susedni Pačir rodna mesta značajnim stvarocima: Andrašu Hanđi (St.Moravica 1912-London 1988), Šandoru Ivanjošu (St. Moravica 1922), Gaboru Silađiju (Pačir 1926 - Subotica 2007), Šandoru Toroku (St.Moravica 1936-Debrecen 2oo6) i Balintu Sombatiju (Pačir 1950). Ovim umetnicima Stara Moravica je važan deo njihove biografije, kao što ona to postaje i onima koji tu povremeno dolaze. Ovaj odnos dokazuje i stalna izložba Torok Šandora u zgradi opštine.
Za spoj vertikalne i horizontalne vremenske zone u umetničkom stvaranju potrebno je dobro i plodno tlo. Tu zemlju obrađuje neumorno već trideset godina Mihaly Novak (Kanjiža 1934), o kome je Š. Torok napisao:“kao genijalni lokalac-pošteni sajdžija, kolekcionar i ambiciozni slikar amater sa svojom otvorenošću postao je veoma omiljeni čovek u selu. Neumornim organizacionim radom, optimizmom, jakom verom, tvrdoglavom istrajnošću i uz nesebičnu materijalnu i moralnu pomoć celog sela i njihovog rukovodstva uspeo je da u zadnje 22 godine (dodajmo: sada već 30) obezbedi opstanak, napredovanje i međunarodni karakter 9+1 kolonije. U oskudnim vremenima, vetru i oluji, očuvati plamen kulture nije mala stvar.“
Olga K. Ninkov
Last updated by Art Colony 9+1 Jun 15.
About
Badge
© 2009 Created by Art Colony 9+1 on Ning. Create Your Own Social Network
